Miből készül a szivacshab

A szivacs egyfajta poliuretán hab, amely a rugalmas poliuretán habhoz tartozik. A porózus méhsejt szerkezete miatt kiváló puhaság, rugalmasság, vízfelvétel és vízállóság jellemzi, és széles körben használják kanapékban, matracokban, ruházatban, rugalmas csomagolásban és más iparágakban.

1. Főbb nyersanyagok

1.1 Poliéter poliol

A szivacsok többnyire poliéter-propilénglikolt és poliéter-glicerint használnak, amelyek kevesebb funkcionalitással (2-3), alacsony hidroxilértékkel és nagy molekulatömeggel rendelkeznek. A molekuláris képlet a következő:

1.2 Szerves izocianátok

A leggyakrabban használt metil-benzol-diizocianát, amelyet TDI-nek neveznek, két izomer létezik, nevezetesen a 2,4-TDI, 2,6-TDI. A 2. szivacs gyártásában a 4-TDI 80 százalékot, a 2,6-TDI 20 százalékot tesz ki

1.3 Víz

A szivacsgyártás során a víz nélkülözhetetlen. A víz a TDI-vel reagálva CO2 gázt bocsát ki, ami szintén szerepet játszik a láncnövekedésben.

1.4 Katalizátor

A poliéter-poliol és az izocianát reakcióját a lánc növelése érdekében elősegítő katalizátorok az ón-oktoát és a dibutil-ón. Azok a katalizátorok, amelyek elősegítik a térhálósodási reakciót, és elősegíthetik az izocianát és víz reakciójából felszabaduló CO2-gázt, többek között a trietanol-amin, a trietilén-diamin, a trietil-amin stb.

1.5 Külső habképző

Általánosan használt alacsony forráspontú fluor-szénhidrogén vegyületek, például a monofluor-triklór-metán (F-11). Mivel nem környezetbarát, a ciklopentánt általában az F-11 vagy diklór-metán helyettesítésére használják, és a hatás jó. Ha nem ultrakönnyű sűrűségű szivacs gyártására van szükség, akkor a fő alapanyagok arányát is megfelelően be lehet állítani, és nem használnak külső habosítószereket.

1.6 Habstabilizátor

(Habstabilizátor) Általában szilikon habstabilizátort használnak. Jelenleg főként szilícium-szén kötésű Si-C kopolimert használnak, és az adagolás 0,5 százalék -5 százalék.

2. A szivacs szintézis elve

A szivacs szintézis folyamatában főként láncnövekedési reakciók, habzás és térhálósodás stb. zajlanak. Ezek a reakciók a nyersanyagok molekulaszerkezetével, funkcionalitásával és molekulatömegével kapcsolatosak.

2.1 Lánchosszabbító reakció

Izocianát és difunkcionális poliéter-poliol lánchosszabbítási reakció, mivel a reakcióban az izocianát felesleg körülbelül 5 százalék, így a lánchosszabbítás végterméke az izocianát csoport, amelyet többször is előmozdítanak a lánc gyors növekedése érdekében.

2.2 A habzási reakciót láncnövekedés kíséri

A szivacs előállítási folyamata során a habzógáz főként a TDI és a víz reakciójából származik, így nagy mennyiségű CO2 gáz képződik, ugyanakkor az újonnan keletkezett amin az izocianáttal reagálva karbamid kötést hoz létre, ami láncnövekedéssel ismétlődik.

2.3 Térhálósító reakció

A térhálósodási reakció nagyon fontos a szivacs elkészítéséhez. Ha túl korán vagy túl későn történik, a szivacs minősége romlik, vagy akár selejtezésre kerül.

2.3.1 Többfunkciós vegyületek térhálósítása

A poliéter-poliol és az izocianát közötti reakció közvetlenül befolyásolja a szivacs sűrűségét. A térhálósodási pont molekulatömege 2000-20000. Minél kisebb a molekulatömeg, annál nagyobb a térhálósodási sűrűség, annál nagyobb a hab keménysége, és relatíve csökken a lágyság és rugalmasság.

2.3.2 Biuret térhálósítás

A víz az izocianáttal reagálva karbamid kötést képez, amely tovább reagál az izocianáttal, így háromirányú biuret térhálósító vegyület keletkezik.

2.3.3 Allofanát térhálósítás

Az uretáncsoport nitrogénatomján lévő hidrogén reakcióba lép az izocianáttal, így egy háromirányú térhálós szerkezetű allofanát keletkezik.

3. Szivacsgyártási technológia és folyamat

Jelenleg a szivacsgyártás nagy része az egylépéses dobozhabosítási módszert alkalmazza. A különféle nyersanyagokat gyorsan hozzáadják a formázódobozhoz nagy sebességű keverés közben, és a láncnövekedés, a habzás, a térhálósítás, a térhálósodás és egyéb reakciók az alakítódobozban fejeződnek be, így a szivacs teljessé válik. Termelés. Ennek az eljárásnak az előnyei a rövid folyamatáramlás, az alacsony anyagviszkozitás, az egyszerű szabályozás, az energiatakarékosság, a kis berendezés-befektetés és az alkalmazható sűrűségek széles skálája.